1912. április 2.-án a Titanic elhagyta a belfasti Harland és Wolff hajógyárat. A célállomás az angliai Southampton volt. Április 10-én onnan indult el Cherbourg és Queenstown érintésével fedélzetén 1316 utassal és 891 főből álló legénységgel első és egyben utolsó útjára New York felé. A többi ahogy mondani szokták már történelem. A hajó 1912. április 14-én 23:40-kor jéghegynek ütközött és április 15-én 2:20-kor elsüllyedt. 1517 ember halt meg.

A katasztrófa okait kutató akkori és azóta megjelent vélemények egyben egyetértenek: több tényező együttállása okozta a Titanic elsüllyedését. Az emberi mulasztás, a rossz döntések, a konstrukciós és szerkezeti probléma valamint a különleges időjárási jelenség mellett a saját sebezhetetlenségébe vetett hit (Szendi Gábor[1]) illetve az önhittség (Peter Corning[2]) is szerepet játszott a történtekben.

A 108 évvel ezelőtti események a történelmi távolból is tanulságul kellene, hogy szolgáljanak a ma emberének. Ami megtörténhet, az meg is történik! szól Murphy egyik “törvénye”. Ez igaz volt a Titanicra és igaz ma eseményeire is. Jogosan merülhet fel a kérdés: ha bármi megtörténhet, akkor mit tudok tenni ellene?

Többet mint elsőre gondolnánk.

  • Figyelni és értelmezni azokat a jeleket, amelyek az eseményeket általában megelőzik és ezek szerint dönteni és cselekedni.
  • Tanulni mások hibáiból. Tonk Emiltől tanultam: “Az ember saját hibáiból tanul, másokéból karriert csinál”
  • Nem szabad kritika nélkül elfogadni az “ilyen nem fog bekövetkezni” kezdetű gondolatokat és mondatokat.
  • Nem elhinni, hogy az csak mással történhet meg.
  • Minden tőlünk telhetőt megtenni annak érdekében, hogy a lehető legjobban fel legyünk készülve egy váratlan eseményre legyen az egészségügyi, gazdasági vagy bármi egyéb.

Zárásként idézném Peter Corning cikkének utolsó két bekezdését:

“A Titanic előtt és azóta is sok, ember által okozott katasztrófa történt, ám ezek egyike sem mutatja meggyőzőbben azt, amit a múltbeli hibáinkból tanulhatunk. A Titanic története megmutatja, hogy a túlzott ambíció és magabiztosság, a tagadás, a gyávaság és a bátorság, az egyszerű emberi hibák és a váratlan ellenőrizhetetlen körülmények hogyan tudnak egy nagy emberi teljesítményt nagy tragédiává változtatni. Ha van egy végső tanulság (epitaph) a Titanic, a szerencsétlen utasok és legénység történetében, az az, hogy emberi hibák áldozatai voltak. Tiszteljük meg ezt a szomorú örökséget azzal, hogy tanulunk belőle.”

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/RMS_Titanic

https://ng.hu/kultura/2017/04/15/titanic-mitosz-es-valosag/

 

[1] https://www.tenyek-tevhitek.hu/uj_tipusu_vedekezes_a_koronavirussal%20szemben.htm

[2] https://www.psychologytoday.com/us/blog/the-fair-society/201204/lessons-the-titanic