Érzelmi intelligencia EQ 5. rész
Mindannyian azt gondoljuk, hogy érzelmeink nyilvánvalóak. Ennek ellenére számtalan esetben történt meg velünk, hogy nem vagy csak későn ismertük fel valódi érzelmeinket. Biztos voltál már olyan helyzetben, amikor az egyik fél heves érzelmi kitörését a másik azzal a kérdéssel próbálja gyengíteni, hogy megkérdezi: „Most mérges vagy?” Mi ilyenkor a válasz? A legritkább esetben az, hogy „Igen, mérges!” Inkább az, hogy „Nem vagyok mérges, csak …” De láttam már arra is példát, hogy a hangos véleménynyilvánításra való „Ne kiabálj” –ra a válasz az volt, hogy „Nem kiabálok!” Mindkét esetben arra látunk példát, hogy nem történt meg az érzelem felismerése. Mert az első esetben igenis mérges az egyik fél, míg a második esetben pedig tényleg kiabál.
Az érzelmi intelligencia legfontosabb eleme az, hogy késedelem nélkül vegyünk tudomást születő érzelmeinkről. Azt a helyzetet, amikor tudatában vagyunk érzelmeinknek, nevezik metakogniciónak, metahangulatnak, öntudatnak. Talán az öntudat szó írja le legjobban azt, hogy tudatában vagyunk a bennünk zajló folyamatoknak, így az érzelmeinknek is.
Az öntudatosítás képessége segít bennünket abban, hogy meg tudjuk figyelni reakcióinkat a külső hatásokra. Az öntudatosítás nem az érzelmekre koncentrál, hanem egy semleges „szemlélő” aki fenntartja az önmegfigyelést az érzelmi viharban is. Optimális esetben a heves érzelmek higgadt tudomásulvételét teszi lehetővé, de minimálisan is annyit jelent, hogy átfusson az agyunkon egy magunkra utaló gondolat: „Nagyon mérges vagyok!” Az érzelmek tudomásulvétele alapvető érzelmi készség és alapja a többinek.
John Mayer pszichológus szerint: az öntudat azt jelenti, hogy „tisztában vagyunk a hangulatunkkal és a róla való gondolatainkkal” Öntudatra vallanak az olyan gondolatok is mit például: „Nem szabadna így éreznem”, „Valami szépre kellene gondolnom, hogy jobb kedvem legyen”, „Milyen szép a világ!”
A negatív érzelmekre – harag, düh, félelem – az öntudatnak nagyobb hatása van, mint a pozitív érzelmekre. Ha tudatosítjuk negatív érzelmi állapotunkat, akkor általában ki is akarunk belőle mászni. A felismert düh esetén megnő a szabadságunk. Választhatjuk azt, hogy nem hagyjuk cselekedetben megnyilvánulni vagy úgy is dönthetünk, hogy eleresztjük.
Az érzelmi intelligencia kutatók az érzelmek kezelése alapján három típust definiáltak:
Öntudatosítók:
Közvetlenül érzékelik érzelmeiket. Érzelmi életünk kifinomult. Életszemléletük pozitív, a negatív érzéseken nem rágódnak, gyorsan átlépnek rajta.
Lehengereltek:
Ők a hangulatemberek. Tehetetlenek érzelmeikkel szemben. Nem akarnak megszabadulni a negatív érzelmeiktől, mert úgy gondolják, nincs hatásuk rá. Gyakori náluk az önuralom elvesztése.
Beletörődők:
Gyakran világos számukra, hogy mit éreznek, de nem akarnak változtatni rajta. Vannak közöttük, akik alapban pozitív beállítódásúak, így azért nem akarnak változtatni, és vannak, akik napirendre térnek a negatív hangulatuk felett és ezért nem tesznek semmit ellene
Az érzelmi figyelem két véglet között nyilvánul meg. Az egyik véglet, amikor a személy teljes odafordulással mintegy felnagyítja saját érzelmi reakcióit. Ez meggátolja a tárgyilagos önmegfigyelést. Példa erre az olyan személy, aki napokig képes keseregni kedvenc tolla elvesztése miatt. A másik véglet esetén a személy másra irányítja a figyelmét, így kevésbé észleli saját reakcióit. Ebben az esetben nem él meg érzelmi reakciót. Példa erre az olyan eset, amikor valaki mintegy „szenvtelenül” él meg veszélyes helyzetet.
Az érzelem testi megnyilvánulása sokszor már előbb megmutatkozik, mint hogy tisztában lennénk azzal, hogy mit érzünk. Hevesebben kezd verni a szívünk és később eszmélünk rá, hogy izgulunk. Rettegett állat képét látjuk és bőrünkön megjelennek apró verejtékcseppek, holott azt mondjuk, hogy nem félünk. A tudatos szintet el nem érő apró érzelmi rezdülések addig fokozódnak, amíg be nem törnek a tudatunkba. Ebből látszik, hogy az érzelemnek két szintje van: a tudattalan és a tudatos. A tudatot el nem érő érzelmek hatnak érzéseinkre és reakcióinkra. Egy reggeli – akár apró – bosszúság hatására akár egész nap, de biztos, hogy hosszú órákra ingerlékenyek lehetünk. Valószínűleg nem vagyunk tudatában, de minden reakciónk erre mutat. Ha magunk érjük tetten viselkedésünket vagy valaki felhívja erre a figyelmünket – tudatosul bennünk – elhatározhatjuk, hogy átlépünk a reggeli bosszúságon és megváltoztatjuk hangulatunkat. Az érzelem felismerése segít fellépni az érzelmi intelligencia következő lépcsőfokára amely a rossz hangulattól való szabadulás képessége.
