Érzelmi intelligencia EQ 1. rész
Előfordult már az életedben, hogy egy szituáció annyira megérintett érzelmileg, hogy az akár az egész napodra kihatott?
Dühített már fel egy másik ember, akár egy autós, aki eléd vágott vagy egy vásárló, aki a sorban eléd tolakodott? Előfordult, hogy ez az érzés, düh tartósan megmaradt benned? Voltál már olyan helyzetben, amikor valaki – főnököd, munkatársad, barátod – kritizált és védekezni kezdtél vagy akár visszatámadtál?
Volt ennek olyan következménye, hogy kialakult közöttetek egyfajta bizalmatlanság? Érezted már azt, hogy rossz szülő vagy, mert a munkád miatt háttérbe szorult a gyerekeddel való kapcsolatod? Ezek és az ezekhez hasonló helyzetek a mai életünkben akár mindennaposnak mondhatóak.
Ezek mellett a híradások tele vannak olyan hírekkel, amelyekben arról hallunk, hogy verekedéssel végződött egy parkolási helyzet, gyilkossággal egy párkapcsolati szakítás vagy egy munkahelyi elbocsátás és a sort folytathatnám.
Ha használsz Internetet és beleolvastál már egy cikkhez írt hozzászólásokba, biztos tapasztaltad, hogy előbb-utóbb megjelennek azok az emberek, akik nem a cikkben leírtakhoz szólnak hozzá, hanem felfokozott érzelmekkel minősítik a többi – velük ellentétes véleményen lévő – hozzászólót.
Miért van ez?
Az agy három különálló, de egymással összeköttetésben lévő részből áll. A hüllőagyból, a limbikus rendszerből és a neokortexből. Ezek a fő részek a több millió éves evolúciós fejlődés alatt fokozatosan alakultak ki. A törzsfejlődés elején az agy (hüllőagy) a túlélést szolgálta. Támadásra és védekezésre volt berendezkedve. Nem gondolkodott, előre programozott un. zsigeri reakciókkal működött. A limbikus rendszer – amely közös más emlősökkel – kialakulásával tudtuk kezelni az érzelmeket, érzéseket. Ebben a rendszerben minden kellemes vagy kellemetlen, jó vagy rossz, „fekete vagy fehér”. A neokortex (gondolkodó agy) az agy azon része, amely már a magasabb rendű majmoknál is megtalálható. Ez a gondolkodás helye, itt vannak azok a központok, amelyek összerakják és értelmezik mindazt, amit az érzékszerveink észlelnek. Az érzést kiegészíti a róla való vélekedéssel. Neokortex bal és jobb agyféltekére oszlik. A bal vezérli a test jobb oldalát és a logikus gondolkodásért felel. A jobb a test bal oldalát vezérli és a térlátásért valamint az elvont gondolkodásért felel. Míg a patkány jól megvan neokortex nélkül, az ember csak vegetálna nélküle.
A fent leírt helyzetekben az emberek az érzelmeik foglyaivá, átvitt értelemben túszaivá válnak.
Ennek oka, hogy az agy azon része – a hüllőagy illetve limbikus rendszer – vette át az irányítást a tetteik felett, amely az érzelmekért felelős.
Az érzelmek cselekvésre ösztönző, az evolúció során belénk táplált azonnal bevethető minták. Az emoció szó a latin motore (mozdulni) igéből ered. Az e előtag az elmozdulásra utal, jelezve azt, hogy az érzelem általában cselekvéssel jár. A gyerekeknél és az állatoknál nagyon jól megfigyelhető mindez.
Harag esetén a vér a kézfejbe (fegyver megragadása) valamint a fejbe (ijesztő hang kiadás) áramlik, a szívverés felgyorsul és adrenalin szabadul fel (lökés a határozott erőkifejtéshez)
Félelem esetén az arc elsápad, a vér a vázizmokba áramlik (pl. láb) előkészítve a menekülést. A test egy pillanatra megdermed, („meghűl benne a vér”) időt adva arra, hogy a menekülés helyett esetleg az elrejtőzést válasszuk.
Boldogságnál a sokféle változás mellett egy olyan agyi központ aktivizálódik, amely gátolja a negatív érzelmeket, növeli az energiát és gátolja az aggályos gondolatokat.
Az emberek nagy részének magas az intelligencia hányadosa (IQ), de az érzelmi intelligenciája (EQ) fejletlen.
Az érzelmi intelligenciához tartozik többek között az önkontroll, a lelkesedés, a kitartás, az önmotiváció, az alapvető erkölcsi viszonyulás, a társas kapcsolatok kialakítása. Arisztotelész szerint ritka jelenség hogy valaki: „a megfelelő személyre a megfelelő mértékben, a megfelelő időben, a megfelelő célból a megfelelő módon tud haragudni.” Genetikailag meghatározott az alapvető vérmérsékletünk, személyiségtípusunk. Gyermekkorunkban a család és az iskola alakít – segítve vagy gátolva – érzelmi fejlődésünkön. A gyerek és serdülőkor tehát kritikus az életünket befolyásoló érzelmi szokások kialakulásában. Az érzelmi intelligencia hiánya vagy fejletlensége veszélyforrás lehet azon a skálán, amely a depressziótól, az agresszión, a táplálkozási zavarokon át akár a droggal való kapcsolatba kerülésig terjed. Mindannyian tapasztaljuk, hogy a mai generáció az előzőnél hajlamosabb az érzelmi zavarokra: a dühre, a féktelenségre, szorongásra, idegességre, indulatosságra, agresszióra. Nem bízhatjuk a gyermekeink érzelmi nevelését a véletlenre. Az érzelmi intelligencia tanítható és tanulható. Olyan alapvető emberi készségeket kell megtanítani gyermekeinknek (és saját magunknak is) mint az önismeret, az önkontroll, az empátia, az odafigyelés, a türelem, a konfliktus kezelés, együttműködés.
medium.com 
